Olcsó használt autók – A jó öreg hazai gyártású Suzuki Swift

Az olcsó használt autók piacán a hazai gyártású Suzuki Swift megkerülhetetlen alaptípus. Aki tényleg spórolni akar, annak muszáj számításba vennie, mert bár rengeteg szétrohadt rom keres új gazdát, azért kitartóan kutatva még 100-200 ezerért is akad használható.

Típustörténet – Suzuki Swift

1988 őszétől került gyártásba a japán kisautó, a Suzuki Swift hazai története pedig 1991-ben kezdődött. Ekkor kezdték el építeni az esztergomi üzemet ahol már egy év múlva 1992-től indult a gyártás ami egészen 2003 első feléig tartott. A 15 évig gyártott autótípuson 1996-ban volt az első ráncfelvarrás, ekkor új hűtőmaszkot és fényszórókat kapott, majd 2001-ben újra átfésülték, és 2003-ig, vagyis orrvérzésig gyártották.

Ne feledjük, egy 1988-as technikáról van szó, tehát ha kifogunk egy gyártás végi darabot, akkor is tulajdonképpen egy veteránban ülünk, a nyolcvanas évek városi kisautójával, annak megfelelő vezethetőséggel, biztonsággal.

Négykerék-hajtású, viszkokuplungos Suzuki Swift is akadt a kínálatban, amely Subaru Justy néven is megtalálunk, az emblémacsere később a 4×4-es Ignis-szel is megtörtént. A ritka változatok közé tartozik a háromsebességes automata váltós Swift, amely az egyliteres és az 1.3-as motorhoz is rendelhető volt. Ritkasága nem véletlen, mert inkább kényszermegoldás azoknak, akik nem tudják kezelni a váltót, sokat ront a menetteljesítményeken és a fogyasztáson is.

Az alapmotor 53 lóerős, háromhengeres benzines, ennek fogyasztása bajnok, legendásan öt liter alatt tartható. Az 1,3 literes 68 lovas már simább járással, és komolyabb dinamikával vértezi fel a magyar népautót hasonlóan jó 5-6 literes fogyasztással.

A bajnok az ezerhatos 95 lovas, amivel már félelmetes táltos a technika, cserébe a fogyasztás is magasabb 7-8 l/100 km.

Mire figyeljünk?

Még mindig tengernyi eladó akad belőle, jelenleg körülbelül hatszáz darab keres gazdát, és egy ekkora tengeren könnyű eltévedni. A típus legnagyobb ellensége mára a rozsda lett, gyakorlatilag porrá rohadt példányok is akadnak műszakival. Itt ne lyukas küszöbre gondoljunk, hanem papírvékony lemezzel tartott futóművekre, és egyéb teherviselő elemekre (aapadló, a hűtőtartó, valamint a hátsó futómű bekötési pontjai a kritikus pontok)

Mindenképpen másszunk alá, vigyünk magunkkal lakatost, szerelőt, papot, látó embert, mert lehet hogy egy septiben végzett alvázvédőzés alatt rejlik a katasztrófa. Az ilyen “foglalkozós, korának megfelelő rozsda” hirdetési szövegnél mindenképp kérjünk fotókat az aljáról! Ha eladni akar az ember, akkor küld, ha nem akkor talál másik madarat. Nem éri meg a fáradtságot kimenni személyesen, ha ma már pár mobilos fotó elárulja nagyjából a rozsda helyzetet.

Motorja hozza a legendás japán szamurájt, levágott kézzel-lábbal is harcol tovább, bírja a ridegtartást. Viszont ha a kötelező szíjcseréket, olajcserét is megkapja, akkor tényleg patika, agyonüthetetlen, örök mint a nyomorúság, és még sorolhatnám. Hibái pedig egyszerűen javíthatóak. Tényleg minden bokorban akad hozzá szaki, vagy komplett, bontott motor ha valaki akkora spíler, és sikerül kemény munkával kitaposnia a belét.

Ha elmerülnénk a témában, akkor irány a Facebook Régi Swift Team csoportja, ahol a “rozsda, hiba, motorhiba” szavakra felugranak a hasznos találatok.

Melyiket vegyem?

Ha minimálautó a cél, akkor azt, ami a legjobb rozsdaügyileg, és egyben van a karosszériája, van négy jó gumija, nem füstöl, halad, és a fékpedál hatására a típusra jellemző harmatos módon meg is áll. Az ajtószám, felszereltség, egyebek teljesen mellékesek, tényleg kell neked két légzsák egy Suzukiba?

Ezeket felejtsd el, mert azért akadnak kincsek, megkímélt mezítlábas verziók, amiket új autóként vettek dísznek a garázsba, és csak kéthetente gurultak el vele a patikába a következő adag vérnyomáscsökkentőért.

Dísznek, hobbiautónak (ne nézz így, miért ne?) az ezerhatos szedán a jó, érdekes darab, vagy egy vérbő 1.3-as 16 szelepes háromajtós. A GTi meg persze ajánlott nagyon, csak drága a 101 lóerejéhez mérten.

Biztonság, az nincs!

1997 előtt gyalázatos az ütközésbiztonság a gyenge kialakítás és a vékony lemezek miatt. Utána több merevítést tettek bele, és megjelent a légzsák, és néhány luxusváltozatnál az ABS is. Két légzsáknál több egy Swiftben sincs.

No de ma már nem is ez a legnagyobb probléma, hanem a szaladó világ. Az autópályán 140-160 km/órás átlagtempó, a mocskosul rossz főutak, ahol a 155/70 R13 méretű gumiknak minden kátyú halálos ítélet.

A 2,5 tonnás SUV-ok nyilván vágtáznak át rajtuk 120-al, de a Suzuki Swifttel ezeket kerülni kell, és nem lehet száguldani. Pedig ülnének csak át, megtudnák hol a magyarok istene!

Itt országúton a megengedett sebesség felett, esőben, egy jó bakelitté kopott kínai gumiszettel minden másodperc pörgő oroszrulett. Tehát inkább városi szaladgálósnak, vagy vidéki melóba járósnak vegyük, ahol nincs veszett nagy tempó és forgalom, mert különben stressz, félelem és reszketés lesz az életünk.

Ha gombokért kell családi mindenes, akkor inkább az Opel Astra G generációja, vagy a Ford Focus lehet jó választás félmillióig.