1666 lóerő/tonna. Vagy épp 2200 lóerő/tonna…beállítástól függően!
Képzeld el, 1986-ot írunk, és egy zajos, fekete, könnyű kis lélekvesztőben ülsz, te vagy Johnny Dumfries, egy skód fickó, aki dúsgazdag család egyik unatkozó sarjaként keresi az izgalmat. Elhatározod, hogy autóversenyző leszel, és a megfelelő háttérel és kitartással ott ülsz az Ausztrál Nagydíj rajtrácsán, egy Lotus 98T volánja mögött, ami vitathatatlanul a valaha készült egyik legvadabb Forma-1-es autó.
Csapattársad pedig egy bizonyos Ayrton Senna…
A mindössze 540 kg súlyú (több mint 200 kg-mal könnyebb, mint egy jelenlegi F1-es autó, és körülbelül 1200 kg-mal könnyebb, mint egy jelenlegi BMW M3 – azaz körülbelül egy komplett E30 M3 súlyával!), ez a dolog versenybeállítással körülbelül 900 lóerős, egy apró Renault 1,5 literes motorral, ami 12500-as fordulatszámig pögött az EF15-ös ikerturbókkal. A kvalifikáción több mint 1200 lóerőig húzták fel, persze ezeket a blokkokat utána már eltették emlékbe, mert hosszabb igénybevételt nem bírtak volna ki.
Ma már betiltanák az egészet A-tól Z-ig, sorakoznának a tiltakozók, aszfaltra feküdnének a zöldek, és kikérné magának mindenki, hogy ilyet egyáltalán valaki elgondolt. Akkoriban viszont ez a vad, halálos sport volt az abszolút vad csúcs, elektronikus segédeszközök nélkül, hatsebességes kézi váltóval, és olyan súly/lóerő aránnyal, a maiakhoz képest minimális leszorítóerővel, ami tényleg brutális kihívást adott a futamokon.
Ez a videó, amelyet egy cipősdoboz méretű fedélzeti kamerával forgattak, őrületes, és a teljes felvételen látszik, hogy mennyire meg kell küzdenie a kormánnyal, hogy a megfelelő íven maradjon az autó.
Egyébként a leggyorsabb szériaautó, a Bugatti Chiron Super Sport 300+ “csak” 800 lóerős tonnánként, kevesebb, mint a fele annak, amit ebben a videóban látsz.
Őrület, a lehető legjobb értelemben.