Hova sietsz baromarcú???

Nemrég volt egy hír a Volvókról, ami nagyot futott a Facebook oldalakon. Arról szólt, hogy a biztonságról híres gyártó 2020 tavaszától jelentősen korlátozza autói végsebességét, konkrétan 180 km/órára.

Ezzel szeretnék elérni, hogy a Volvo gépkocsik vezetői és utasai soha többé ne szenvedhessenek súlyos vagy halálos kimenetelű balesetet. A Volvo Cars által végzett kutatások három olyan tényezőt azonosítottak, amelyek ‘hiányosságként’ gátolhatják, hogy az autógyártó teljes mértékben felszámolja a súlyos és halálos balesetek kockázatát. Ezek egyike a gyorshajtás.

Ez az érték is bőven felette van a legtöbb országban legálisan elérhető sebességhatárnak, mégis sokan úgy nyilatkoztak az ügyről, mintha merénylet lenne a szabadság ellen. Pedig se Volvójuk nincs, se józan eszük.

Ők egyszerűen a baromarcúak.

Mert 180 km/óra is bőven sok

Mert az idióták számra sincs olyan élethelyzet, amikor szükség lenne ekkora tempóra. Egyszerűen csak a saját emberi hibái, trehánysága okozhatja azt, hogy késik, amit életveszélyes manőverekkel, sebességgel próbál helyrehozni.

A baromarcúnak csak el kellett volna indulni időben, hamarabb felkelni, lemondani azt a melót az ország másik végén, ahonnan már úgyse ér oda a gyerek ballagására. De persze nem ő a másokon átgázoló kretén, hanem a mindenkinek szivességet tevő haver, a családapa, aki hadd érjen már oda, és takarodjon előle a szottyogó Suzukis, ő ezt nem érthető. Ő sosem sietett ennyire.

Akiknek sietni kell, az a tűzoltó, a mentő, és a rendőr, viszont ők sem veretnek 200 km/órával tökön-babon át. Mert ha így tennének őket is az első oszlopról kellene levakarni. Aki úgy él, hogy 180 km/óra számára reális utazótempó, és nem csak egyszer próbálja ki valahol Németországban mit megy a gép, az előbb-utóbb ront a halálozási statisztikákon

Értelme? Az nincs!

Mert a forgalom, az útviszonyok úgyis kiradírozzák azt a pár perc előnyt, amit a pokolian veszélyes száguldással összeszednek a baromarcú autósok országúton.  Az eszetlen vágtatás után általában az első lámpánál, vasúti átjárónál, traktor mögött feltorlódott sorban ott állnak a normálisan 80-90 km/órával közlekedők között, és mutatványuk nem ér semmit, csak felesleges kockázatvállalás, semmi több.

Mégis, aki az agglomerációból ingázik Budapestre, az biztos szembesült már a jelenséggel. Egész jól haladó sor, nem csak 4-5 autós csorda, jól láthatóan nincs értelme előzni, mert pár necces manőver után is ugyanúgy ebben a tempóban haladnánk tovább. Ezen az úton ráadásul senki se Münchenbe tart, max 40-80 kilométerre, ami még értelmetlenebbé teszi a zúzást. Mégis ránk esik hátulról Mr. Baromarc, cikázik két centire, és záróvonalon, beláthatatlan kanyarban vág be mellénk, mint egy utolsó tank benzinért küzdő országúti harcos.

Öt percért kell vészfékezésre kényszeríteni a szembejövőt? Tényleg? Nem hogy a 180 km/óra, az ilyen autósoknak még a százas tempó is sok.

Tökösség

Időt tehát nem nyer vele, még egy fél országot átszelő autópályás nyomulásnál is elenyésző a megtakarítás. Akkor mégis miért? Mert még mindig él a tévhit, hogy gyorshajtás=tökösség. Elég csak egy tetszőlegesen kiválasztott Facebook márkacsoportba benézni, garantált hogy lesz, “na ki mennyivel ment már?” bejegyzés. Ott pedig sorakoznak a félkézzel felvett videók 200 felett. Pedig erre egy betanított majom is képes, semmi köze nincs ahhoz, ki mennyire jó autóvezető.

Mégis akik így közlekednek, azokban magukról a mindig nyerő filmhős képe él, és a Volvo elveszi ezt az illúziót. Kicsavarja az álmot a kezükből, amit a belső sávban nyélgázon élnek át, és ettől szomorultak lesznek, frusztráltak, és jönnek a felháborodott kommentek.

Pedig rá kellene jönni, hogy az autózás szabadsága a józan többségnek köszönhető. Azoknak akik tudják, hogy nincs értelme hazafelé veszettül tolni a délutáni dugóban, 300 ezer forintos büntetési tartományban zúzni, mert az adrenalin finom. De úgy tűnik a Volvónál már érzik, hogy a kretének szaporodnak, és nincs más megoldás a balesetek elkerülésére, mint a totális szabályzás, és kikerülhetetlen sebességkorlátozás.