A változó világ, az összeomló Szovjetunió és a japánok hazai befektetései hozták el azt az élethelyzetet, amiben elmondhattuk magunkról, hogy a Suzuki Swiftre a kissé elavult, kissé szürke, de mindenképpen megbízható és nagyszerű autóra mondhattuk azt, hogy a miénk.
Ez eleinte csak marketingfogás volt, de idővel úgy a bőrünk alá nőtt a típus, hogy valahogy egy kicsit magyar is lett, az életünk, a mindennapjaink része. A hazánkban 1992 óta gyártott Suzuki Swift eleinte vágyott tárgy volt, valami új, majd később egyre inkább szükségautó, a mobilitás megoldása fillérekből.
Még ma is ez a helyzet ezzel a második generációval, amiről már készül a részletes bemutató, de addig jöjjön pár emlékezetes reklám a boldog kilencvenes évekből.
Valamilyen okból a hazai autós közönség mindig vonzódott a szedánokhoz, még a legkisebb méretben is, ezért a legkitömöttebb Swiftek is ilyen kivitelben készültek, ezerhatos 16 szelepes motorral, 90 lóerővel. Ez a ménes a 840 kilogrammos tömeghez és a 165/65R14 méretű gumikhoz több volt mint elég, a 10,5 másodperces gyorsulással százig az összes KGST-piacról maradt típust könnyedén át lehetett ugrani, és aki nem féltette testi épségét az egészen 180 km/óráig űzhette a japán gépet (természetesen a német autópályán.)
Még hogy a kutyának se kellett!
A Magyar Suzuki Rt. esztergomi autógyárát 1993. május 7-én avatták fel ünnepélyesen. Antall József miniszterelnök beszédében többek közt kijelentette: az új létesítmény ékes bizonyíték a magyar gazdaság átalakulására. Az avatóünnepség az 1992 októberétől már termelő gyár megtekintésével fejeződött be, az üzemben addig már négyezer Suzuki Swift típusú személygépkocsi készült el. Az 1000 köbcentis alapmodell ára 800 ezer forint volt – a Dacia és a Lada ennek felébe-harmadába került, de a Volkswagen Golfért és az Opel Astráért már egymillió forintnál többet kellett fizetni.