A barátommal úgy döntöttünk, ezen a napon kocsival indulunk haza. Egy harmadik srác ajánlotta fel, hogy elvisz a szülei 2005-ös Honda Accordjával. Többen csatlakoztak hozzánk egy másik autóval, Pennsylvania kátyús útjain kerülgettük a lyukakat, amikor jött egy jobb szakasz, és a sofőr teljes gázt adott.
120 km/órát mutatott az óra amikor odapillantottam. Mondtam, hogy nem kéne így hajtani, de elengedte a füle mellett. Ekkor láttuk meg az “Aszfalt vége, földút”-táblát.
Innen nem volt visszaút. Az autó irányíthatatlanul sodródott, és letért az útról, egyenesen a fák közé. Mire magamhoz tértem, hallottam a másik kocsiból kiszálló barátaim hangját, ahogy a nevemen szólítanak. Fájdalom járta át az egész testem, és észrevettem, hogy kirepültem az autóból.
Ezen a ponton csak erős fájdalmat éreztem, de kiabáltam a többieknek, hogy jól vagyok. Próbáltam felállni, és elindulni, mert harminc méterre kerültem az úttól.
Ekkor néztem le a lábaimra. Úgy üvöltöttem, mint még sose előtte. A bal lábam eltűnt, a jobb pedig nyílt töréssel, bőrt átszúró csontokkal hevert használhatatlanul. Amikor megtaláltak a bal lábamat a biztonsági övvel szorították el, a mentők húsz perc múlva értek a helyszínre.”
Bal láb térd alatt amputálva, több helyen törött jobb sípcsont, három törött borda, összeomlott tüdő. Ez a száraz listája Alex sérüléseinek, a mellette utazó srác sem úszta meg könnyen, leszakadt a lépe, csigolyája tört a baleset következtében.
A sofőr? Nos, ő karcolásokkal megúszta.
“A vizsgálatot végző rendőrtiszt ennél durvább balesetet még nem látott, ahol minden utas megúszta. Három és fél év telt el a baleset óta, és az élet már sosem lesz a régi, le kellett mondanom a fociról, de szerencsére a csapatról nem. Bár nehéz a partvonalról nézni a meccseket, ez nem fog megállítani, letörni. Folytatom a rehabilitációt, mert még hosszú út áll előttem.”
(forrás: carthrottle.com)