Egy orosz férfi blogbejegyzéséből tudjuk, hogy a lyukakkal alaposan ellátott katonai ételhordó akár életet is menthet a legkeményebb hóviharokban.
Emberünk épp Orenburg felé tartott munkaügyben, Magnitogorkszból. 430 kilométer hegyi utakon, hat óra alatt megtehető, idális körülmények között. Csakhogy aznap korántsem voltak ideálisak a körülmények. A hőmérséklet -30 Celsius fok alá zuhant, és szakadni kezdett a hó. Sofőrjével semmit se láttak az útból, csak a lámpák által megvilágított fehér hópelyheket. Az utat könnyű lett volna elvéteni, hiszen alig mutatta valami a helyes irányt.
Végül mégis megérkeztek épségben céljukhoz, igaz este tíz helyett éjjel kettőre. Aznap másoknak nem volt ilyen szerencséje. Több százan kerültek árokba a térségben, heten fagytak halálra, többeknek fagyási sérülések miatt kellett amputálni ujjaikat.
De a többség simán kihúzta addig, amíg szabaddá nem váltak az utak, sőt a felkészült autósoknak üzemanyaguk is maradt, így folytatni tudták útjukat, akár 16-20 órás várakozás után is. Hogyhogy nem fagytak meg? Nem fogyott ki az üzemanyag?
Az előrelátó utazók, akik télen az Ural útjait járják, már magukkal visznek egy tábori gázégőt. Egy ilyennel kellően fel tudják melegíteni az autó belterét, pár óránként cserélni kell a gázpalackot, akár 1-2 nap is kihúzható így.
De van ennél egy még gazdaságosabb, és talán még biztosabb módszer is. A jó öreg katonai csajka, kisebb módosításokkal.
A fémből készült ételhordó aljára nagyobb lyukakat fúrnak, a tetejére pedig kisebbeket, körbe a tetején, és az oldalán. Belülre pedig egyszerű háztartási gyertyák kerülnek, de lehet egyéb melegítésre használható eszköz is, de a gyertya a legolcsóbb.
Ezeket a csajka aljára tapasztják, a fedelet rárakják, majd az egészet egy pár előre bekészített fadarabra teszik, hogy alulról is kapjon levegőt. Így a gyertyák hője átforgatja a levegőt a kis dobozban, alulról felfelé.
Mindez persze semmit se érne, ha az autó nem kapna további szigetelést! Ilyenkor az ablakokat minden fellelhető ruhadarabbal, újságpapírral szigetelik le, csak annyi rést hagynak, hogy a gyertyák, és az utasok életben maradjanak.
Bár nem termel túl sok hőenergiát, annyira épp elég, hogy a fagyhaláltól megmentse a segítségre várókat, és az üzemanyag okos beosztásával megnyújthatja a melegen töltött órák számát. Persze a legjobb, ha nem kerül az ember ilyen helyzetbe, igaz minket itthon, a hazai időjárást nézve maximum szökőévente egyszer fenyeget az utakat elborító hóvihar veszélye.